Csalás vagy ámítás?

Az,hogy tulajdonképpen az emberek milyen indíttatásból létesítenek kapcsolatot,az egy dolog,de más tészta,amikor már ott jár valaki,hogy egy adott kapcsolatot megunt.Vegyük ki a kosárból azokat a nőket,akik fizikai uralom alatt állnak,illetve lelki zsarolás áldozatai.Valamint azokat a férfiakat,akik hatalmuk hiányában kicsinyes lelki terrorhoz folyamodnak..

        Egyébként itt muszáj megemlítenem azt,hogy azok a kapcsolatok,ahol a férfi magasabb pozícióban van,mint társa - munkaügyileg - olyankor (ha olyan típusú emberről van szó) előfordulhat az,hogy a férfi felül kerekedik feleségén és olyan szintű terrorban tartja,hogy az képtelen kitörni.Ilyenkor ha fizikailag nem is,de lelkileg olyan sebeket ejt a nőn,hogy el sem tudná képzelni.Tulajdonképpen nem értek egyet azzal a meglátással,miszerint azok a nők,akiket testileg vagy lelkileg bántalmaz a párja,utána még vele maradnak..Ilyenkor csak azért nem tudom őket sajnálni,mert itt már régen nem kapcsolatról szól a dolog,hanem a pénzről,jólétről vagy lelki függésről.Utóbbinak meg kellene szűnnie,amint kezet emel rájuk a párjuk.Egyébként hallottam már olyan esetről is,ahol a nő verte a férfit,de szerintem ez a ritkább eset.

A másik tipikus esete ennek a történetnek,amikor a férfi alacsonyabb pozícióban dolgozik,mint neje,olyankor jön elő az,hogy a kisebbségi komplexus felülkerekedik a férfin és megpróbálja olyan mélyre alázni a nőt,hogy soha ne hozakodjon elő azzal,hogy saját lábán is képes lenne megállni.Lényegében úgy lerombolja az önbizalmát a nőnek,hogy a végén úgy fogja gondolni,hogy ha ez a férfi elhagyja,akkor soha az életben nem talál magának senkit,hiszen ő egy semmire kellő.De kérdem én,hol vannak ilyenkor az ember barátai?..és a családja?!

A téma igazából az ezen kívül eső esetekre vonatkozik,vagyis azokra az emberekre,akik teljesen normális kapcsolatban élnek.

Egyáltalán nem vagyok annak híve,hogy rohangáljak olyan után,akinél semmi esélyem,de meg kell jegyeznem,hogy nem kevés ilyen ember van,aki az elérhetetlent hajkurássza.

Tehát: Adott egy kapcsolat,ahol a férfi vagy nő nem érzi már olyan jól magát és úgy dönt,hogy más vizekre próbál evezni,ugyanakkor ezt a párjával elfelejti közölni,ezért elindul azon az úton,hogy minimum egy életet totálisan tönkretegyen.

(Azt nem értem,hogy amikor az ember kitalálja,hogy más kell neki,mert mondjuk unalmas az addigi élete,vagy túl "jó" hozzá a párja - mert legtöbbször ez a magyarázat.) 

Ezzel a férfit padlóra küldi,nem egy olyan esetről hallottam,ahol a vonat elé akarta vetni magát a fickó,hála Istennek sikertelenül. 

Valamint ugye tudjuk,hogy a  nők nem bírnak kilépni a rossz fiúkkal létesített kapcsolatból,mert mindig ott motoszkál bennük,hogy majd ők megváltoztatják,meg az a bizonyos "mi lenne,ha"..Ebben az esetben magukat küldik a padlóra.Ám most nem ez a lényeg.

Nos,ha most én úgy gondolom,hogy a kapcsolatom nem működik,akkor azt mondom a páromnak,hogy "figyelj,ez nem működik,oldjuk meg,vagy hagyjuk egymást" és vagy változik a helyzet,vagy nem..ilyen egyszerű.

Ám vannak olyan emberek,akik ösztönösen imádnak olyan szekér után futni,ami nem veszi fel őket.Amikor pl egy lány kiszúr magának egy srácot,akinek van barátnője..

Az egyik eset,amikor a lány túl félénk,hogy odamenjen a sráchoz és azt mondja neki,hogy tetszel nekem,ha tetszik,ha nem és "küzdeni fogok érted" vagy "esetleg találkozhatnánk"..Ez sosem történik meg,így a lány vagy kivár, vagy erőt vesz magán.A másik verzió meg az a lány,aki nem tétovázik: odamegy és elszedi a pasit magának.

Tegyük fel,hogy mindkét esetben sikerül az adott lánynak megszerezni a kiszemelt pasit..KÉRDEM ÉN: Honnan gondolja az a lány,hogy ha egy kapcsolatban lévő srác,ha elhagyja érte a barátnőjét,akkor majd mellette megmarad?Nem jut eszébe,hogy majd jön egy lány,aki meg tőle veszi majd el a srácot,hiszen,ha ilyen könnyű..

Amikor összejövünk valakivel,akkor mindig azt gondoljuk az elején,hogy ő az igazi,aztán néhány veszekedés után rájövünk,hogy hoppá,mégsem.De nem az a megoldás,hogy fogom magam és megcsalom..Sajnos pedig elég sokan ezen az elven élnek..könnyebb titokban vagy felelősségtudatlanul nyilvánosan félrelépni.

A helyzet valójában az,hogy tudatosan képtelenek vagyunk felelősséget vállalni tetteinkért.Képzeljük csak el a helyzetet..Élünk nagy vidáman egy kapcsolatban és egyszer csak eltévedni támad kedvünk és másokat is kipróbálni.Mi a könnyebb?Megoldani a jelenlegit vagy másikat keresni?Nyilván mindenki magától dönti el,viszont kérdés,hogy hogy akarja elmondani azt,hogy megcsalta az adott párját.Ebből következik az,hogy a rossz,általunk unalmasnak vélt kapcsolat lezárását kirázzuk a nyakunkból.Vagy megpróbálunk olyan helyzetet teremteni,hogy a párunk mondja ki a végső szót..És miért?Azért,mert ha ő mondja ki,akkor még visszakönyöröghetjük magunkat,ha nem találtunk senki mást,ha viszont mi mondjuk ki,akkor már késő bánat..Mert ugye valljuk be,hogy amikor szinglik vagyunk és kicicomázva elindulunk,hogy na majd ma este találunk valakit,akivel legalább jól érezzük magunkat,akkor tutira senki nem akad bele a "hálóba",viszont,amikor van valakink,akkor a hőn áhított jópasi tuti megszólít és akar valamit..ilyen a karma : )Nem tartom egyenes dolognak azt,ha valaki egyik kapcsolatot elhagy egy másikért,hiszen akkor az ember megbízhatósága is kétségbe vonható.Alapvetően nálam kizárt az,hogy egy kapcsolatban élő és egy szingli kapcsolatot teremtsen,valamin két - egymástól független - kapcsolatban élő..Csakis két szingli létesíthet kapcsolatot,mert akkor csak a legrosszabb esetben sérül valaki,egyébként nincs harmadik személy,akit bántanánk.

Természetesen nem lehet kívülről ítélni,hiszen sohasem tudhatjuk,hogy mi folyik egy kapcsolatban,ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk,hogy a változtatáshoz az első lépést mi magunknak kell megtennünk,nem várhatjuk ölbe tett kézzel,hogy majd valaki dönt fölöttünk,helyettünk.Éppen ezért akármi történik egy kapcsolatban azt meg kell beszélni és haragban vagy harag nélkül el kell válni,ha mást bántunk,az ránk fog visszaütni..mert a karma ilyen..

Talán nem véletlenül lett belénk nevelve a híres mondás: "Járt utat járatlanért el ne hagyj!"

Pszicho vs. Tinik

Nem egészen akartam olyan blogot létrehozni,ami nyálas tinidolgokról szól,szerelemről,szerelemnek hitt érzésekről,iskoláról,tanárok utálatáról,hiszen a legtöbb mostani blog erről szól.Hogyan éljük túl a külvilág felénk irányított ellenségeskedését,a szülők szigorát és hogyan ne legyünk öngyilkosak ebben a nyomorult világban?!Nos,nem ez a fő cél.Talán közhelyesnek hangzik,hogy nem azért lett megteremtve az ember,hogy ilyen könnyen feladja és csak úgy önakaratából eldobja az életét.
A lényeg mégis pontosan ez!

Beszélünk itt össze-vissza fájdalmakról,traumákról,csalódásokról..Azonban,amikor az éjszaka közepén arra eszmélünk,hogy sírás közepette elveszítettük minden reményünket,másnap reggel mégis arra kelünk,hogy ezt is túléltük.Az ember alapvetően erős lény és arra teremtetett,hogy mindent kibírjon.

Visszatérve a tinistorykhoz,hogy mégis szót ejtsek a blogok tartalmáról.

A minap egy kedves szőke - látszólag eléggé mű (annak ellenére,hogy alig 19 volt) - leányzó blogjára bukkantam,ahol azt hangoztatta,hogy nem erőssége a különféle adatlapok létrehozása,de most mégis megpróbálkozik vele..Amellett,hogy tele volt róla készült csücsörítő képekkel,nem igazán találtam benne tartalmat.Megtűzdelte néhány - oda nem illő - idézettel,bal oldalon pedig újabb képek róla kicsiben és alatta szidalmazások,káromkodások.OKÉ - Miért gondolják a mai fiatalok,hogy attól jók,hogy rondán beszélnek?Na most,ha én fiú lennék,akkor nem éppen az lenne az imponáló,ha átkozódásban a barátnőm simán lepipálna..Ráadásul nem ronda lányról beszélünk,csupán elég sokat képzelt magáról.

(a képen nem a blogot író lány szerepel)

Ezen felül pedig hozzátette a hölgyemény,hogy kicsi korában azt hitte,hogy különleges képességgel rendelkezik,és maradandót fog alkotni és a neve fennmarad örökké.Ha jól sejtem így akart valamelyest is érvényesülni,hogy egy nem túl tartalmas,de annál több képpel illusztrált blogot létrehozott.

A blognak itt vége volt,viszont elgondolkodtató volt számomra,hogy hová tart ez a generáció?Szerencsére kezd visszajönni az az idő,amikor a gyerekek az utcán bandáznak és naphosszat kint játszanak a téren,de még mindig ott tartunk,hogy a számítógép jobban leköti őket,mint az,hogy mozogjanak kicsit a friss levegőn.

A lányok egyre fiúsabbak,a fiúk pedig egyre inkább maradnak 'anyámasszonykatonái'.(A nemrégiben elmaradt,oly hőn emlegetett világvégénk fő témája és emlegetett oka szintén ez volt,de erről is később)

Sajnos azt kell látnunk,hogy elkorcsosul a világunk..

Nos,kissé elkalandoztam,ám a témától nem tértem el oly módon,hogy a mai fiatalok érzelmeiről,életviteléről lenne itt szó elsősorban.

Az "elkorcsosul" szó alatt a legtöbben azt értik, hogy felelőtlen, engedetlen és irányíthatatlan gyerekeket nevelünk, sokszor tudat alatt. Emellett viszont nem csak erről van itt szó, sokkal inkább arról is, hogy amit a mai fiatalok első nagy szerelemnek hívnak, az valójában csak testi vonzalom és túl hamar akarnak felnőni és elkezdeni a bizonyos "nagybetűs életet". Odaadják magukat - a lányok - olyanoknak,akik semmibe veszik őket,legrosszabb esetben kihasználják helyzetüket.Ezekből következnek a korai terhességek.Fiúk esetében pedig ebben a korban alakul ki a teljes érzéketlenség a női nem iránt,az az érzet,hogy bárkit megkaphatnak és ugyanúgy eldobhatnak,nincs következmény.Emellett a legtöbb hatalmas buli átcsap orgiába és különböző tiltott szerek is megjelennek,valamint az alkohol.A totális szélsőségek.

Mondhatnánk igen,hogy minden kornak megvoltak a maga sajátosságai ÉS minden embernek megvan a lázadó kora,mégpedig a tinikor,ám túlzásokba nem volna szabad esni.Kíváncsi lennék,hogy ezek a mai gyerekek vajon megtapasztalnak igazi érzéseket?Vagy kellene valaki számukra,aki komolyabb gondolkodású és megmutatja nekik?Esetleg idővel belátják a baklövéseiket és felnőnek?

Csak akkor megint felmerül a kérdés,hogy milyen jogon lennének ők felelősségteljes és szigorú szülők a továbbiakban,ha ők is hasonló életmódot folytattak??

Mint kiderült,a blogom nem szerelemnek látszó történetekről szól,sokkal inkább megélt dolgok,tapasztalatok pszichológiai megközelítését tárja fel.

Volt ész,nincs ész - sok az edzés

..Az,hogy úgy döntünk,hogy tovább lépünk,és felül kerekedünk félelmeinken,nagyon szép és jó döntés,és általában még hasznos is.De már csak arra lennék kíváncsi,hogy meg tud-e valaki maradni olyannak,amilyen ember előtte volt..

Biztos vagyok benne,hogy NEM.

Mert nézzünk csak egy embert,aki olyan szegény családban született,hogy kenyeret csak vasárnap kapott és az ünnepnapnak számított,mert a hét többi napján csak a kenyér héja jutott.Hátrányos helyzete ellenére sem sikerült - remek kormányunk miatt - előbbre jutnia,hiszen ebben a társadalomban nagyon nehéz feltornázni magad a felső rétegbe,a tanulás sem segít..(és nem azért,mert nincs eszed)

Hanem 1.)az országban már nincs középréteg,csak alsó és felső..és olyan éles a kettő között a határ,hogy áttörni aligha lehet..

2.)oktatás?ne vicceljünk már..minden az államról szól,ha nincs pénzed,akkor maradsz a rosszabb nevű és színvonalon aluli iskolákban,ha a pontszámod elég soknak is tűnik..akkor is tuti a te évedben növelik meg a ponthatárokat olyan brutálisan,hogy elérni nem lehet..vagy az utolsó pillanatban bejelentik,hogy bocsi..nem tudtunk felvenni államira,szóval vagy fizeted,vagy lemondhatsz az álmaidról..Arról nem is beszélve,hogy ha tanulsz sem tudsz elérni semmit..

Szóval így állunk...egyetlen lehetőség,hogy orbitális mennyiségű örökség hullik az öledbe a távoli rokonodtól,aki nemrégiben elpatkolt,igaz te a létezéséről sem tudtál..Bár azt is megadóztatja a kormány,de az már részletkérdés.

A monológ lényege nem a "Hogyan gazdagodjunk meg" című könyvből idézet,hanem az,hogy milyen hatással van ilyen mértékű változás az emberekre..a szegény család sarja talán az eddig összekuporgatott pénzén kívül sosem látott pénzt,ámbár ölébe hullott a sok pénz és megpróbál élni vele.De ő nem tud bánni a pénzzel,hiszen sosem volt pénze,üzleti érzéke sincs..de hamar rájön,hogy mennyi mindent meg lehet venni pénzen..

Újgazdagok..Rendszerint elfelejtik honnan jöttek.Gyorsan felélik a vagyonukat,átgázolnak embereken és volt pénz,nincs pénz..

NA pont így működik az is,amikor valaki külseje megváltozik.Nem volt önbizalma,azt sem tudta milyen érzés hinni magadban..majd egyszer csak látja,hogy rajonganak érte és hoppá,egyből megugrik a saját magáról kialakított kép szépsége.Fogadkozik ugyan,hogy ugyanúgy jó barát,szerető marad,de beleesik abba a hibába előbb vagy utóbb ő is,amibe az újgazdagok is.

De miért van az,hogy amikor valaki külsőleg változik,akkor tudatosan vagy tudat alatt emberileg is más lesz??Hiszen a test csak egy doboz,amiben a lélek lakozik..Talán a tökéletesnek hitt testből könnyebben kijön a lélek valója?Tulajdonképpen a válasz némi elemzés után egyszerűnek tűnhet: Amikor valaki tökéletesíti a külsejét,akkor valójában eléri azt a szintet,amit elvárnak tőle,ami azt vonja maga után,hogy olyan emberek köreiben mozogjon,akik hasonlóan vélekednek a világról és hasonlóan látják a dolgokat,mint ő,a változás után.A tapasztalat sajnos az,hogy,amikor egy férfi vagy egy nő tudatosan elkezd foglalkozni a testével,akkor valahogy az izom tömegével egyenesen arányosan nő a tudatlanságának a mértéke is.Olyan,mintha elveszítenék az addigi tudásokat.Sokszor tapasztalom,hogy azok a férfiak vagy nők,akik rendszeresen járnak konditerembe,elfelejtenek másokkal beszélgetni.Tulajdonképpen antiszociálissá válnak,vagy csak egyszerűen edzés közben magukba fordulnak és a való életben képtelenek a  világ dolgairól beszélni vagy csak megszólalni,értelmesen hozzászólni egy témához.Soha nem értettem,hogy ki az,akinek ez megéri?Mégis mit keresnek az ilyen emberek?

Egy rondának,kövérnek,csúnyának ítélt férfi vagy nő,valószínűleg olyan embereket keres maga mellé,akik hasonló érzelmi és önbizalmi szinten állnak vele,ezért megtalálják egymást,hogy egymás lelkét ápolják.Igazából ez egy védekező mechanizmus,amit azért csinálnak az emberek,hogy megvédjék saját magukat a még több csalódástól.Hiszen gondoljuk csak el..Ha magunkat kevesebbnek érezzük másoknál és van mellettünk valaki,aki magáról ugyanezt hiszi,akkor egy beszélgetés arról fog szólni,hogy a másik fél - mivel jobbnak tart minket magánál - minket fog dicsérni,ami minimális önbizalmat ad nekünk,hiszen már van egy pozitív visszajelzésünk.De amikor már megfelelő külsővel rendelkezik az adott személy,akkor egy ilyen ember lehúzó erővel fog rá hatni,ezért olyat keres,aki osztozik a sikereiben és ekkor felejti el,hogy honnan is indult igazából..

Társadalmi morál

Kérdés a következő: Miért gondolja azt valaki,hogy ha megfelel az átlagnak,akkor övé a világ?

A válasz egyszerű,mert a társadalom ezt követeli meg.Na de mi van akkor,amikor az önbizalom méretével egyenesen arányosan a tudatlanság is nő?

Teljesen mindegy,hogy az illető személy nő vagy férfi,a helyzet ugyanaz.

Na de hogyan jut el - beszéljünk most férfiról - valaki oda,hogy egy általa sztárolt személyek életstílusát és kinézetét majmolva átváltozik?

Tegyük fel,hogy van egy önbizalom hiányos srác,akit csúfoltak,mert pattanásos az arca vagy éppen sokat evett és mégsem tudott hízni és állandóan szekálták,hogy férges meg hasonlók..

Vagy épp az ellenkezője,aki már egész kicsi korában a kajába menekül és úgy meghízik,hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni.

Ácsi!Belegondoltál már abba,hogy minden probléma,külső - testi - elváltozás valamilyen lelki eredetű dologból származik?Fogadok,hogy sosem jutott eszedbe,hogy valaki azért másabb,mint az átlag,mert esetleg kevesebb törődést kapott vagy olyan traumán ment keresztül,hogy pótcselekvésekbe menekült?Megláttad valaha ezeknek a gyerekeknek a szemében a szenvedést?..Pedig ott van,csak lehet túl mélyre kell ásni és a legtöbb ember elfárad az idegölő,fárasztó kérdezősködésbe,hogy végre fellelje azt az egyetlen dolgot,amit az a gyerek oly féltve rejteget - hogy mi juttatta őt ide.

A látszat ellenére NEM boldogok,csak megtanulták hogyan rejtsék el fájdalmukat.

Na ők azok,akik a millió kritika miatt depresszióba esnek és öngyilkosságba menekülnek.Példának jeléül a nemrégiben kitörő öngyilkos lány ügye, "Amanda Todd,az Internet áldozata" akit addig szekáltak,mígnem - a segélykiáltás ellenére - öngyilkos lett.

Senki nem vette észre?Hol voltak ilyenkor a szülők?Vagy milyen barát az olyan,aki elítéli a barátnőjét,mert elkövetett egy hibát,amit - mondanom sem kell - a mai lányok 80%-a megtesz..ha nem több..Tetszett neki egy pasi,aki olyan dolgokra kérte,amitől a lány úgy gondolta,hogy a férfi jobban fogja szeretni,vagy nézi valamibe és kell majd neki,mondván,hogy érte mindenre képes,vagy bevállalós!Ez csak egy elrettentő példa azoknak,akik foglalkoznak mások véleményével és görcsösen próbálnak megfelelni az elvárásoknak.Kérdem én,MEGÉRI??

A másik kategória az,ahol az említett személy felülkerekedik a sok birkán,aki egyszerre béget és próbálja lerombolni az amúgy is kevéske önbizalmát.Ők azok,akik biztos családi háttérrel rendelkeznek és nem félnek segítséget kérni.Iszonyatos lelki erő kell ugyan hozzá,hogy változtatni tudj,de csak azért,hogy jól érezd magad a bőrödben,megteszed.Itt arról van szó,hogy nem bírod elviselni a sok kritikát és inkább lépsz.

Tulajdonképpen az ember saját maga rendelkezik a testével.Lehet, - sőt biztos - hogy valaki,aki kissé el van hízva vagy sovány,csak azért nem érzi jól magát a bőrében,mert azt követelik meg tőle,hogy olyan legyen,mint az átlag.Ne tűnjön ki,mert végül is mindenki furán néz arra,aki a kerítésen kívül tartózkodik.Csak a kérdés az,hogy melyik oldal a kerítésen belül és melyik a kívül eső rész?

"MERJ ÖNMAGAD LENNI,MERJ KITŰNNI A TÖMEGBŐL!" - szólnak a cikkek és a reklámok.Aha,de ha véletlenül valaki mer különbözni,arra már ujjal mutogatunk!Az ilyenek önmagukkal sincsenek kibékülve,akkor miért is várjuk tőlük,hogy másokat dicsérjenek?

Nemrégiben volt egy hatalmas vitám munkahelyen belül,ahol állandóan a családomat vették a szájukra,persze másoktól kellett visszahallanom.Mire azt mondtam nekik,hogy ha már kritizálnak,akkor a szemembe tegyék és úgy gondolom,hogy mindenki a saját portáján sepregessen és előbb tükörbe kellene nézni,mielőtt a másikat kritizálni kezdi.Mondanom sem kell,hogy a vita egyből elcsitult,hiszen korántsem tökéletes emberekből beszélünk,akik azzal próbálják palástolni tökéletlenségüket,hogy fennhangon bírálják mások kinézetét és viselkedését,agyi szintjét és olyan dolgokat találnak ki másokról,ami nem fedi a valóságot.Határozott fellépésük miatt senki nem mer nekik visszaszólni és megkérdőjelezni véleményük valóságalapját.Nos,véget vetettem ennek a folyamatnak..

Nem feltétlenül volt okos döntés munkahelyen belül intézni,de diszkréten kezeltem a problémát és úgy gondolom,hogy a családomat senki ne vegye a szájára és ami fontos nekem,azért harcolok és minden áron megvédem!

P!nk ismert számában éppen azokról az emberekről énekel,akik hasonló cipőben járnak,csak éppen mernek változtatni és maguk mögött hagyni a múltat.

Ugyanakkor a társadalom követelése nem teljesen alaptalan,hiszen a test és lélek egészsége érdekében a normális testalkat eléréséért tett lépések javallottak.

De a mai világ már olyan szinten elkorcsosult,hogy a divatlapok címlapján díszelgő macák kinézete - ami agyon van photoshopozva - jelenti a nőideált..A férfiak szemében azonban nem ezek a nők "a tökéletes nő" mintaképei,csupán a társadalmi követelés tette ezt velük,hogy ők is azt lássák jónak,amit mindenki más jónak lát.Kérdés,hogy felül tud-e kerekedni az adott pasi vagy vonul tovább a tömeggel és nem meri felvállalni a véleményét.Tudom,ez a mondat felháborodást kelt.A válaszom a következő: 

Amikor kijelentettem,hogy a férfiak nem a sovány nőket szeretik,akkor nem kisfiúkról beszéltem,hanem férfiakról!

A legszörnyűbb eset azonban mégiscsak az,amikor túlzásba visszük a megfelelni vágyást és olyan személlyé válunk,akik valójában nem is mi vagyunk,csupán a feltételeknek megfelelő kreálmány.

Vajon azok után,hogy miközben végső célunk eléréséért hajtottunk,áttapostunk barátainkon és kiszúrtunk másokkal,tudnánk még TÜKÖRBE NÉZNI?Aligha..

Miközben ezt a bejegyzést írtam,szembe találtam magam egy idevágó képpel: 

Férfiak

Ha nő vagy,akkor legtöbbször az első és legfontosabb kérdés,amit felteszel magadnak - amikor már túlhaladsz egy bizonyos koron és még mindig egyedül vagy -,hogy miért kerülnek el téged a férfiak?Talán túl magasra tetted a mércét?Vagy egyszerűen elviselhetetlen a stílusod?Érdekes..Soha nem fordul meg a fejünkben,hogy nem mi vagyunk a hibásak mindenért.A legtöbb könyv arról szól,hogy hogyan szerezzük vissza szerelmünket vagy hogyan hódítsuk meg a szőke herceget,esetleg hogyan legyünk olyan nők,akiket minden pasi akar.Vagy "Tesztünkből megtudhatod,mit csináltál rosszul előző kapcsolatodban és hogyan ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat!" ismerősen hangzik?Nem csoda!

Először is: Adott egy kapcsolat,ahol - az előírtakkal ellentétben - NEM két egyenrangú fél van,sokkal inkább egy alá-,és egy fölérendelt fél.Hiába tagadják sokan,ez így van.És általában az az alárendelt,aki tagadja!

Én úgy tartom,hogy egyes megközelítésből férfiből és nőből kétféle létezik.Ezek mindig kombináltan találnak egymásra.

1.Van a gondoskodó,anyáskodó nő,aki babusgatni akarja párját,viszont ő mindig olyat talál,aki kihasználja a törődését és semmibe veszi emberileg.

2.És van a férfi,aki anyáskodásra vágyik,viszont sosem kap olyat,megalázzák és anyámasszony katonájának hívják őt.Ezek a nők valószínűleg önzők,akiknek fogalmuk sincs arról,hogy valakinek nem csak a pénz számít és esetleg szeretethiányosak.

Másodszor: Oké,létrejött a kapcsolat,esetleg egymásra talált az anyáskodó nő és a törődésre vágyó,lelki sérült pasi.Vagy ellenkező esetben sikerült megpuhítani az önző nőt - ami nem túl gyakori.

Összeházasodnak és valóban anya-fia kapcsolat alakul ki,mert annyira elkényelmesedik a férfi,hogy már felháborodik,ha véletlenül valamit nem teszel meg neki szó nélkül.

Ha kiszolgálod,akkor eltunyul,elhízik,sörpocakot növeszt..és akkor fölmerül a kérdés - gyakran túl későn - hogy ilyen pasinak akarunk megfelelni?Miért legyél tökéletes és makulátlan valaki mellett,aki saját maga sem az?

Másik megközelítésből persze igazak a női magazinok,miszerint mi,nők rontjuk el!De nem ott,hogy nem felelünk meg az elvárásoknak,hanem ott,hogy végső soron olyan pasit nevelünk az általunk választott "férfi"-ből,aki eléri azt a pontot,hogy unalmában kritizál és lerombolja az amúgy is csapzott önbizalmunkat.

Ha már az elején úgy alakítjuk a kapcsolatot,hogy mindenki tudja hol a helye,akkor tudjuk elérni,hogy egészséges párkapcsolatban éljünk.

Más kérdés az anyagi helyzet,anyagi függőség és elkülönülés,de erről később!

Online napló

Régóta foglalkoztat a kérdés,hogy mit is takar az internetes napló vezetés,vagyis a blog.Nem igazán a szokásos értelemben vett napló vezetésről van itt szó.Sokkal inkább önmagunk másokkal való megismertetése, vagy vélemény nyilvánítás egyes dolgokról.

Régen fogtuk magunkat,kijelöltünk egy nagy becsben tartott füzetet,könyvet vagy ajándékba kapott - direkt erre a célra kitalált - Naplót és elkezdtük feljegyezni életünk irtó fontos történéseit.Ami valószínűleg tizenévesen rendkívül életbevágó lehetett.Pár évvel ezelőtt jött divatba ezt az interneten írni,de amilyen gyorsan jött,úgy megy is?!

Nem is úgy képzelem el,hogy elutazom valahová és feltöltök képeket,megosztom a tapasztalataimat.

Másképp értelmezett irományokról van itt szó.Történik valami a világban és leírom a véleményemet vagy régóta húzódó ügyekkel kapcsolatosan véglegesítem az álláspontomat,mert már annyira régi kimondatlan dolgok vannak a levegőben.